A pünkösdvasárnapi "esős napi" túra krónikája
Már egy héttel a túra előtt elkezdtem naponta figyelni az időjárás előrejelzést. Meglepetésemre 7 nappal korábban pont vasárnapra jelezték az esőmentes, napsütéses időt, aminek nagyon örültem. Aztán pár nap eltelte után változtak az előrejelzések, vasárnapra már gyenge esőt jeleztek, és tolódott a napocskával jelzett nap. Mivel azonban nem lehet biztosra venni az előrejelzést, így sokan bejelentkeztek (pontosan 22-en) a túrára, legnagyobb örömömre olyanok is, akik még nem voltak velem túrázni. Aztán reménykedtünk, hogy el tudunk menni a már előre beharangozott helyszínre, amely a természetkedvelőknek a kedvenc helye. Aztán jött a "hidegzuhany". No nem egészen hideg, hiszen a hőmérséklet nem volt kellemetlen, csak az eső nem hiányzott. Gondolom sokan így éreztek, mert az eső ellenére jónéhány túrázni vágyó jelent meg a találkozó helyszínén. Még olyanok is, akik nem jelentkeztek előre. Meglepetésemet csak fokozta, hogy messzebbről is eljöttek bevállalva az esetleges sáros, csúszós, esős viszonyokat. Érkeztek Ceglédbercelről, Vácrátótról, sőt Esztergomból és Tatáról is. Tiszteletem nekik ezúton is. Végül 11-re sikeredett a túrázók létszáma a 22 fő érdeklődőből.
Annyiban változtattuk meg a túra útvonalát a kiírástól, hogy Pilisszentkereszttől a "Felső Kocsma" meglátogatása után indultunk neki az útnak. Akkor még kissé esett az eső, s tudtunk örülni a szurdokban hömpölygő víz hangjának. Nyáron sajnos elég gyakoriak a vízmentes időszakok. A patakon többször átkelve jutottunk el a Dera szurdok végéhez kb. 2 km gyaloglás után. Sajnos több fahíd a természeti erők következtében már csak darabjaira hullva látható. "Fel kellene újítani!" - állapítottuk meg. A szurdok végén tartottunk egy kis étkezési szünetet, s végül a túra folytatása mellett döntöttünk. Az eső ugyanakkor továbbra is kísért bennünket, hol gyengébben, hol erősebben. Ennek ellenére jó hangulatban gyalogoltunk utunk során, melyen végig hallgathattuk az énekes madarak énekét. Azt gondoltam, hogy az eső miatt nem fogunk turistával találkozni utunk során, de tévedtem. A szurdokban 9-el, majd a Csobánkára menő úton 4-el, akik közül 2-en Dobogókőre mentek, és elmondásuk alapján 22 km-es utat terveztek be. (Ők persze fiatalok voltak, akik a húszas éveket tapossák.) Eső ellenére még a Szent-kútat sem hagytuk ki a Csobánkára érkezésünk előtt. Megkóstoltuk a vizét, amely a legenda szerint gyógyító erejű. Ez egyébként egy zarándokhely, ahol emeltek egy kápolnát még a XIX. században. Az egész túraútból csak a végén, a Szent-kúthoz érkezésünk előtt, kb. 200 méter hosszan volt olyan szakaszunk, ahol sárban kellett taposnunk, mivel semmilyen növényzet nem volt, amely ilyenkor megfogná a talajt. Ezt leszámítva hol köves, hol füves úton haladtunk, időnként meg-meg állva, bevárni egymást.
Megkérdeztem a túra végén, hogy megbánta-e valaki, hogy megtette ezt az utat. Csak pozitív választ hallottam, és valóban jó hangulatban telt el a nap.
Azt szoktam mondani, hogy a természetet nem csak akkor kell szeretni amikor süt a nap... az öltözködéssel pedig lehet kompenzálni a kellemetlenségeket, természetesen kizárva a szélsőséges eseteket.
Túrázni a következő 4 dologért érdemes elindulni:
1) mozgás öröme miatt
2) levegőcsere miatt (friss oxigén a testnek)
3) társaságért (gondolatcsere)
4) látvány, élmény miatt (léleknek)
Köszönöm mindazoknak a részvételt, akik eljöttek velünk, és visszavárunk mindenkit a következő túráinkra is!
Kis mementónak ide csatoltam az ott készült képeket.
Tisztelettel:
Romcsek Kálmán
túravezető